Első értékes évünk
Repül az idő, eltelt az első projektév, s ezzel az első évünk értékelése. Június 29-én összegyűltünk azzal a céllal, hogy egy egész napot csakis erre szentelve, ránézzünk mi minden történt velünk, általunk és, hogy vegyük lajstromba ÉRTÉKeinket.
Az értékelés nagyon fontos dolog: a visszacsatolás ideje, a megerősítés tere, az önbizalom megerősítője, a fejlődés segítője. A legtöbben igyekeznek objektíven értékelni standardok szerint, számokkal, százalékokkal, esetleg szövegesen, szavakkal, gesztusokkal, akár jutalommal, tárgyakkal is. Az értékelés érzelmi állapota az ünnepélyesség, a megérkezettség, de gyakran lehet meglepődés, csalódottság, keserűség, hiány, vagy éppen megkönnyebbülés is bennünk.
Nemcsak a diákok kapnak folyamatosan értékelő visszajelzéseket, egyéni, személyre szabott értékelési kritériumok mentén, hanem tanárként, munkatársként is fontos értékelést kapnunk. Egy ilyen ünnepélyes és örömteli napon lehettünk együtt a projektben, amikor visszatekinthettünk a közös utunkra. Rácsodálkozhattunk a változás, a fejlődés kihívásaira és arra, mennyi közös van bennünk. Sokféle szerepben, de egy célért vagyunk a projektben. Másként éljük meg olykor a változást, de egy az irány, egy hajóban evezünk. A legfontosabb mindenki számára, a legerősebb metszet a tanulók szolgálata, az értük való munkálkodás, a melléjük állás. Mindeközben rádöbbentünk a nap során, hogy mi magunk is mennyit tanulunk, fejlődünk, változunk, formálódunk.
A legnagyobb öröm és kiváltság abban segíteni a fiatalokat, hogy képessé váljanak megküzdeni az életben rájuk váró kihívásokkal. Hálásak vagyunk, hogy mi lehetünk azok az emberek az életükben, akik ehhez megfelelő támogatást nyújtanak. Már egy tanév alatt is lehet érzékelni rajtuk a változást, a képességfejlődést. Így felkészülten, magabiztosan tekinthetnek a jövőbe, sőt örömmel veszik mindazt, ami rájuk vár az életben. És hogy nem pusztán küzdés a felnőtt lét, de öröm, kreativitás, kiteljesedés is lehet. Mindannyian elfáradtunk a tanév során. Hálásak vagyunk a munkatársi közösségért, a ránk bízott tanulókért és azért, hogy olyan munkát végezhetünk, amiért érdemes elfáradni!